Kapuk
Kapuk. A kiállítás címét, hívószavát Hans Peter Bauer képzőművész és Rózsa Miklós fotóművész együtt ötlötték ki, míg Mező Ferenc költő
Bauer három kisméretű festményére reagált verseivel. Ezt a leghétköznapibb tárgyat, ne mondjam: nyílászárót más-más szemmel közelítették meg, értelmezték át, parafrazeálták, dokumentálták
műveikben. A kapu az, ami beenged, átvezet valahová, kinyílik előttünk, külső és belső tereket kapcsol össze, vagy éppen elválaszt, elzár, takar valamit, titkokat rejt. Bauer kilenc, kisméretű,
kéttáblás, olaj/vászon festménnyel és egy korábbi, a tematikához kapcsolódó,
a harmadik dimenzióba nyíló képpel jelentkezett. A kapuszárnyakként kinyíló
festményekre három-hat rétegben vitte fel a festéket, melyek hol pasztell színekben vannak megjelenítve, másutt a dübörgő koloritás
jellemző azokra.
Bauer „kapuiba” bármit beleláthatunk: szélben hajlongó virágszirmokat, madarak szárnyaló röptét, verdeső pillangók táncát. Nem
konkretizál, úgy ábrázol, hogy egyben absztrahál, a szemlélőre bízza a megfejtést, az elvonatkoztatás kibontását. Technikailag nagyon érzékenyek ezek a munkák, hiszen egy-egy réteg megszáradása
után kell kitalálnia a következő lépést, vázlatokat nem készít, mivel a színdinamika, az átfedések, takarások, transzparencia miatt az lehetetlen. A két táblából építkező művek csíkozottak,
vertikálisan osztottak, miközben horizontálisan nyílnak ki a motívumok, így teremtve meg a munkák egyensúlyi helyzetét és dinamikáját. A konstruktív, geometrikus szerkesztéssel ellentétben Bauer
sávjai, színcsíkjai esetlegesek, párhuzamosai csak hasonlítanak a parallelekhez. A közel szimmetrikus munkák sorát megtöri aFelemás című mű. A csíkokat és a liános, kerekded formákat a
kockázott, rövid szakaszokra osztott átfedések által ritmizálja. Munkái organikusan lélegeznek. Mindegyik festmény idén, az utolsó négy hónapban készült, de ezek mellé illesztett egy 2004-es,
nagyobb méretű, kéttáblás vásznat is, amivel ellenpontozza sorozatát. A Kála lilában tartott, monkróm hátterének ölelésében egy ezüst színmező terül el, melyből egy szintén ezüst bronz
ág pattan ki, próbálja nyitogatni bimbóit. Ez a „kapu” egyben az élet kapuja, az anyaméh. Bauer irodalmi társszerzőnek kérte fel barátját, Mező Ferenc költőt, a Mozgó Világ szerkesztőjét. Mező
három munkát hazavitt, nem elemezgette, csupán nézegette a képeket, majd asszociatív módon verseket írt azokhoz. Az irodalomban többnyire fordított a történet: versekhez, írásművekhez készülnek
rajzok, rézkarcok. Ezek a munkák ábrázolóak, leíró jellegűek, hűek az eredeti szöveghez. Mező gyakorlatilag (idézőjelben mondom) „csak” a címekre, Öröm kapu, Felemás, Sötét kapu reagált,
ám művei önmagukban is érvényesek, hitelesek. Hadd idézzek egyet költeményeiből, bár a képek hátlapjára írt verseinek fénymásolata megtalálható a festmények alatt. A Felemás így hangzik:
„Megőrült forgóajtóban / verdeső lepke a magyarok / zavart lelke, az élet menetével / a gój motorosok gázt kínálva / pöfögnének szembe, / a rozsdás zsanérok , mint / földből az eke, kifordítják /
a térből a múltat, cserép-/törés: ribanc menyegzőjén urnából hull a hamu.”
Rózsa Miklós, a svájci-magyar fotóművész tavaly ősszel, a Kasseli Documenta idején és Brémában
készítette az itt kiállított/vetített fényképeit. Szemének és Canon kamerájának érzékenysége ezúttal olyan kapukat rögzített, melyek mögött nem tudhatjuk, hogy mi leledzik, mi rejtőzik. Ezek a
munkák a szociofotó, a dokumentatív fényképezés hűségével adják vissza a választott téma tárgyát. Ha fotórealista festménnyel lenne dolgunk, akkor munkáit az industral art, az indusztriális
művészet tárgykörébe sorolhatnánk, hiszen a képeken lerobbant téglaépületek, raktárajtók tűnnek fel egy ipari környezetben. A romos, lepusztult épületek szája a csukott, zárt kapu, annak összes
kellékével. A málló, piszkos vakolatok közé ékelődnek a rozsdásodó fémszerkezetek, a poros, vagy éppen polírozott felületek, melyeken számok, betűk, szignók, üzenetek tűnnek fel a spray-vel vagy
krétával rajzolt krix-kraxok, irka-firkák, grafitik társaságában. A zárak, zsanérok, gumicsövek, villanykapcsolók, figyelmeztető/tiltó táblák, drótok, vezetékek mind-mind azt jelzik, hogy
egykoron itt élet volt, a kapuk mögötti terek funkcionáltak.
Az eltűnt emberi jelenlétet mára az enyészet váltotta fel, bár a fiatalok ezt a kietlen területet is megpróbálják belakni. Pár képen a
diákok ott ülnek, napoznak a rámpákon, beszélgetnek, tanulnak vagy éppen a redőnyökön üzennek egymásnak. A hervadó növény társaságában feltűnik Moby Dick, a bálna, másutt – a környezettel
szinkronban – egy graffitis Edvard Munch Sikolyát másolta a fém felületre. Az egyik befalazott, fehérre festett egykori kapuval ellentétben biztató nyomait is láthatjuk a
terepfoglalásnak: már megnyílt egy fotós bolt, másutt egy afrikai dob hangjai invitálják a kószálókat. A fiatalok pedig talán arról ábrándoznak, hogy jó lenne ezeket a bezárt tereket/termeket
kinyitni, műtermet, stúdió kialakítani a semmi helyén. Rózsa korrekt, pontos kompozícióival úgy dokumentál, hogy képes visszaadni a környezet hangulatát, annak letűnt múltját és az újrakezdés
lehetőségét.
A három művész háromféleképpen közelítette meg a témát: itt jelen van az absztrakt és ábrázoló jelleg, az esztétizáló, asszociatív
megközelítés, a poetikus
átírat, a leíró és dokumentatív fogalmazásmód. A talányt hol feloldják, hol pedig arra késztetik a nézőt, hogy fejtse meg azokat.
Köszönöm a türelmüket, a kiállítást megnyitom.
Kozák Csaba
Elhangzott Hans Peter Bauer képzőművész, Mező Ferenc irodalmi társszerző és Rózsa Miklós „Kapuk” című
kiállításának megnyitjóán a budapesti Magyar Műhely Galériában 2013. május 15-én.
A Magyar Műhely Galéria szeretettel meghívja
Hans Peter Bauer képzőművész, Mező Ferenc irodalmi társszerző és Rózsa Miklós
fotóművész
KAPUK
című közös kiállításának megnyitójára
Megnyitja: Kozák Csaba művészeti író
A megnyitó időpontja: 2013. május 15., szerda, 18
óra
A kiállítás megtekinthető 2013. május 31-ig, munkanapokon 10 és 17 óra között
A Galéria egy különleges kiállítással várja látogatóit. Hans Peter Bauer és Rózsa Miklós svájci-magyar alkotók, míg Mező Ferenc költő. A Kapuk kiállítás többféle
nézőpontból közelíti meg a szó szimbolikáját, annak rejtett, asszociatív és konkrét tartalmát. Bauer kisméretű, kéttáblás, olaj vászon festményei kinyithatóak, akárcsak egy könyv. Szimmetrikus és
aszimmetrikus absztrakt festményei gazdag koloritással jelenítik meg, értelmezik a „kapu” fogalmát. A több rétegben felvitt színvilág egyrészt konstruktív, máshol organikus elemekkel dolgozik.
Mező Ferenc pár festmény hátlapjára kézírással fogalmazta meg a képek inspirálta verseit.
Rózsa Miklós színes fotóit Kasselben és Brémában
készítette. Fotói főszereplője mindig a „kapu”, legyen az egy raktár, garázs, bolt, stb. ajtója. Kapui statikusak, tömören fogalmazottak, némelyikük steril, más szerkezetek sérültek, kopottak,
irka-firkákkal, graffitivel tarkítottak. Magányosan várakoznak, bebocsátásra engednek, másutt kizárják a külvilágot. Van, hogy emberek ülnek, ácsorognak, beszélgetnek előttük, másutt csak ez az
indusztriális termék jelenik meg a képeken. Akárhogy is van, ezen a kiállításon a nézők új perspektívát kapnak, más szemmel néznek erre a hétköznapi, funkcionális tárgyra. A művészek alkotásaiban
egyszerre jelenik meg a költői, meditatív, leíró és dokumentativ jelleg.
Magyar Műhely Galéria [MMG]
1072 Budapest
Akácfa u. 20.
Telefon: 3218023
Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Ráció Kiadó
GATES
A joint exhibition of the artist Hans Peter Bauer, the poet Ferenc Mező and the
photo-artist Miklós Rózsa.
Magyar Műhely Gallery, Budapest, Akácfa utca 20.
May 15 - 29 2013.
Opening Ceremony 15 May 18:00
The Gallery invites the visitors for a very unique exhibition. Hans Peter Bauer and Miklós Rózsa are artists of Swiss-Hungarian origin, Ferenc Mező is a Hungarian
poet.The Gates exhibition analyzes the symbolical meaning of the word, its hidden, associative and concrete contents. Bauer’s small-sized, two-parted oil on canvas paintings can be opened just
like a book. His symmetrical and asymmetrical abstract paintings have got vivid colors, interpereting the phenomenon of „gate”. His world of colors are many-layered, the approach is sometimes
contructive, another time it is organic. Ferenc Mező’s signed hand-written poems, inspired by the paintings, to the back side of some pieces.
Miklós Rózsa took his color shots in Kassel and Bremen. In his photos always the „gate” plays the main role, let them be the gate of a storage, a garage, a shop,
etc. His gates are static, composed strictly, while some of them are sterile, others are damaged, covered with graffities. They are lonely, waiting for anyone to come in, another time they are practically borders, not willing to get in the outsiders. People are sitting, standing, talking in front of them, while another time only this
industrial product is represented in the pictures. Whatever happens, the visitors, looking at this everyday, functional object, can get a new point of view in this exhibition. In the artists’
works the poetic, meditative, narrative and documentative character appear at the same time.