Kiállitás megnyitó Magyar Műhely Galéria

Kapuk

 

Kapuk. A kiállítás címét, hívószavát Hans Peter Bauer képzőművész és Rózsa Miklós fotóművész együtt ötlötték ki, míg Mező Ferenc költő Bauer három kisméretű festményére reagált verseivel. Ezt a leghétköznapibb tárgyat, ne mondjam: nyílászárót más-más szemmel közelítették meg, értelmezték át, parafrazeálták, dokumentálták műveikben. A kapu az, ami beenged, átvezet valahová, kinyílik előttünk, külső és belső tereket kapcsol össze, vagy éppen elválaszt, elzár, takar valamit, titkokat rejt. Bauer kilenc, kisméretű, kéttáblás, olaj/vászon festménnyel és egy korábbi, a tematikához kapcsolódó,

a harmadik dimenzióba nyíló képpel jelentkezett. A kapuszárnyakként kinyíló

festményekre három-hat rétegben vitte fel a festéket, melyek hol pasztell színekben vannak megjelenítve, másutt a dübörgő koloritás jellemző azokra.

Bauer „kapuiba” bármit beleláthatunk: szélben hajlongó virágszirmokat, madarak szárnyaló röptét, verdeső pillangók táncát. Nem konkretizál, úgy ábrázol, hogy egyben absztrahál, a szemlélőre bízza a megfejtést, az elvonatkoztatás kibontását. Technikailag nagyon érzékenyek ezek a munkák, hiszen egy-egy réteg megszáradása után kell kitalálnia a következő lépést, vázlatokat nem készít, mivel a színdinamika, az átfedések, takarások, transzparencia miatt az lehetetlen. A két táblából építkező művek csíkozottak, vertikálisan osztottak, miközben horizontálisan nyílnak ki a motívumok, így teremtve meg a munkák egyensúlyi helyzetét és dinamikáját. A konstruktív, geometrikus szerkesztéssel ellentétben Bauer sávjai, színcsíkjai esetlegesek, párhuzamosai csak hasonlítanak a parallelekhez. A közel szimmetrikus munkák sorát megtöri aFelemás című mű. A csíkokat és a liános, kerekded formákat a kockázott, rövid szakaszokra osztott átfedések által ritmizálja. Munkái organikusan lélegeznek. Mindegyik festmény idén, az utolsó négy hónapban készült, de ezek mellé illesztett egy 2004-es, nagyobb méretű, kéttáblás vásznat is, amivel ellenpontozza sorozatát. A Kála lilában tartott, monkróm hátterének ölelésében egy ezüst színmező terül el, melyből egy szintén ezüst bronz ág pattan ki, próbálja nyitogatni bimbóit. Ez a „kapu” egyben az élet kapuja, az anyaméh. Bauer irodalmi társszerzőnek kérte fel barátját, Mező Ferenc költőt, a Mozgó Világ szerkesztőjét. Mező három munkát hazavitt, nem elemezgette, csupán nézegette a képeket, majd asszociatív módon verseket írt azokhoz. Az irodalomban többnyire fordított a történet: versekhez, írásművekhez készülnek rajzok, rézkarcok. Ezek a munkák ábrázolóak, leíró jellegűek, hűek az eredeti szöveghez. Mező gyakorlatilag (idézőjelben mondom) „csak” a címekre, Öröm kapu, Felemás, Sötét kapu reagált, ám művei önmagukban is érvényesek, hitelesek. Hadd idézzek egyet költeményeiből, bár a képek hátlapjára írt verseinek fénymásolata megtalálható a festmények alatt. A Felemás így hangzik: „Megőrült forgóajtóban / verdeső lepke a magyarok / zavart lelke, az élet menetével / a gój motorosok gázt kínálva / pöfögnének szembe, / a rozsdás zsanérok , mint / földből az eke, kifordítják / a térből a múltat, cserép-/törés: ribanc menyegzőjén urnából hull a hamu.”

 

Rózsa Miklós, a svájci-magyar fotóművész tavaly ősszel, a Kasseli Documenta idején és Brémában készítette az itt kiállított/vetített fényképeit. Szemének és Canon kamerájának érzékenysége ezúttal olyan kapukat rögzített, melyek mögött nem tudhatjuk, hogy mi leledzik, mi rejtőzik. Ezek a munkák a szociofotó, a dokumentatív fényképezés hűségével adják vissza a választott téma tárgyát. Ha fotórealista festménnyel lenne dolgunk, akkor munkáit az industral art, az indusztriális művészet tárgykörébe sorolhatnánk, hiszen a képeken lerobbant téglaépületek, raktárajtók tűnnek fel egy ipari környezetben. A romos, lepusztult épületek szája a csukott, zárt kapu, annak összes kellékével. A málló, piszkos vakolatok közé ékelődnek a rozsdásodó fémszerkezetek, a poros, vagy éppen polírozott felületek, melyeken számok, betűk, szignók, üzenetek tűnnek fel a spray-vel vagy krétával rajzolt krix-kraxok, irka-firkák, grafitik társaságában. A zárak, zsanérok, gumicsövek, villanykapcsolók, figyelmeztető/tiltó táblák, drótok, vezetékek mind-mind azt jelzik, hogy egykoron itt élet volt, a kapuk mögötti terek funkcionáltak.

 

Az eltűnt emberi jelenlétet mára az enyészet váltotta fel, bár a fiatalok ezt a kietlen területet is megpróbálják belakni. Pár képen a diákok ott ülnek, napoznak a rámpákon, beszélgetnek, tanulnak vagy éppen a redőnyökön üzennek egymásnak. A hervadó növény társaságában feltűnik Moby Dick, a bálna, másutt – a környezettel szinkronban – egy graffitis Edvard Munch Sikolyát másolta a fém felületre. Az egyik befalazott, fehérre festett egykori kapuval ellentétben biztató nyomait is láthatjuk a terepfoglalásnak: már megnyílt egy fotós bolt, másutt egy afrikai dob hangjai invitálják a kószálókat. A fiatalok pedig talán arról ábrándoznak, hogy jó lenne ezeket a bezárt tereket/termeket kinyitni, műtermet, stúdió kialakítani a semmi helyén. Rózsa korrekt, pontos kompozícióival úgy dokumentál, hogy képes visszaadni a környezet hangulatát, annak letűnt múltját és az újrakezdés lehetőségét.

A három művész háromféleképpen közelítette meg a témát: itt jelen van az absztrakt és ábrázoló jelleg, az esztétizáló, asszociatív megközelítés, a poetikus

átírat, a leíró és dokumentatív fogalmazásmód. A talányt hol feloldják, hol pedig arra késztetik a nézőt, hogy fejtse meg azokat.

Köszönöm a türelmüket, a kiállítást megnyitom.

 

Kozák Csaba

 

Elhangzott Hans Peter Bauer képzőművész, Mező Ferenc irodalmi társszerző és Rózsa Miklós „Kapuk” című kiállításának megnyitjóán a budapesti Magyar Műhely Galériában 2013. május 15-én.

 

 

A Magyar Műhely Galéria szeretettel meghívja

Hans Peter Bauer képzőművész, Mező Ferenc irodalmi társszerző és Rózsa Miklós fotóművész
 
KAPUK

című közös kiállításának megnyitójára


Megnyitja: Kozák Csaba művészeti író
A megnyitó időpontja: 2013. május 15., szerda, 18 óra
A kiállítás megtekinthető 2013. május 31-ig, munkanapokon 10 és 17 óra között

A Galéria egy különleges kiállítással várja látogatóit. Hans Peter Bauer és Rózsa Miklós svájci-magyar alkotók, míg Mező Ferenc költő. A Kapuk kiállítás többféle nézőpontból közelíti meg a szó szimbolikáját, annak rejtett, asszociatív és konkrét tartalmát. Bauer kisméretű, kéttáblás, olaj vászon festményei kinyithatóak, akárcsak egy könyv. Szimmetrikus és aszimmetrikus absztrakt festményei gazdag koloritással jelenítik meg, értelmezik a „kapu” fogalmát. A több rétegben felvitt színvilág egyrészt konstruktív, máshol organikus elemekkel dolgozik. Mező Ferenc pár festmény hátlapjára kézírással fogalmazta meg a képek inspirálta verseit.

Rózsa Miklós színes fotóit Kasselben és Brémában készítette. Fotói főszereplője mindig a „kapu”, legyen az egy raktár, garázs, bolt, stb. ajtója. Kapui statikusak, tömören fogalmazottak, némelyikük steril, más szerkezetek sérültek, kopottak, irka-firkákkal, graffitivel tarkítottak. Magányosan várakoznak, bebocsátásra engednek, másutt kizárják a külvilágot. Van, hogy emberek ülnek, ácsorognak, beszélgetnek előttük, másutt csak ez az indusztriális termék jelenik meg a képeken. Akárhogy is van, ezen a kiállításon a nézők új perspektívát kapnak, más szemmel néznek erre a hétköznapi, funkcionális tárgyra. A művészek alkotásaiban egyszerre jelenik meg a költői, meditatív, leíró és dokumentativ jelleg.




Magyar Műhely Galéria [MMG]
1072 Budapest
Akácfa u. 20.
Telefon: 3218023

Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Ráció Kiadó